TXT

Daley, Brian - Tron

By Earl Wells,2014-06-11 23:05
15 views 0
Daley, Brian - Tron

Brian Daley : Tron

ELSÖ FEJEZET

    A Másik Világ is hatalmas; lakói számára a Rendszer határtalan.

    Az Elektronikus Világ behálózza az egész Földet, és még túl is nyúlik rajta.

    Az

    információ számítógépes rendszerekben áramlik, mesterséges intelligenciák

dolgozzák

    fel. A programok összehasonlítanak és kutatnak, leolvasnak és összevetnek;

    már

    nélkülözhetetlenné váltak a tudomány, az ipar, a nevelés és az államigazgatás

számára -

    legalábbis korunk társadalmában.

    A programok kihívást és szórakozást kínálnak a videojátékokban, melyek

semmiféle

    kockázatot nem jelentenek az emberi felhasználóknak; nevelnek az óvodákban,

    oktatnak az iskolák osztálytermeiben. Kiértékelnek és közvetítenek; gyakran az

ö

    szavuk a döntö. Világuk hatalmas; a felhasználók általában kevesebbet tudnak

    róla,

mint sejtenék.

    A programok csak algoritmusok, mint ahogy az emberi lények is csak vegyi

anyagok

    halmazai.

    A fiú meg a lány a rikító színure festett gép elött álltak, melynek képernyöjén tarka

    színek fénymozaikja táncolt. Kitunöen játszották a videojátékot, ravaszul,

    fürgén és

    ésszel; a játék cseles fogásainak elsajátítása jó szórakozás volt, ám szorgalmas munkát

    és jókora odaadást igényelt. A képernyön digitalizált alakok háborúztak,

    gyilkos

energiakorongokkal hajigálva egymást...

    Valahol másutt - jóval közelebb, mint a fiú meg a lány hitte volna, és mégis

    elképzelhetetlenül távol - két Harcos nézett egymással farkasszemet a

Játékmezön, a

    Rendszerben. Az alakjuk emberi volt, de világítottak, az egyik pirosan, a

    másik kéken.

    Korongjukat halálhozó dobásra készen tartották, éberen figyelve a másikat.

Szoros,

    kerekített feju sisakot viseltek, amely szabadon hagyta az arcukat, s térdig

    érö csizma

    volt rajtuk. Vállukat és karjukat páncél takarta. A páncél valami

futurisztikus

    csúcstechnológia robotizált termékének tunt. Testüket fényminta hálózta be, a

    vibráló

    vonalak külsö áramkörökre emlékeztettek. A kék harcos neonfényu áramköre

    világosabb kékben sziporkázott, mint testének többi része; ellenfeléé melegebb

    narancssárgában ragyogott.

    Az aréna csak egy volt a sok közül a Játékmezö néven ismert Tartományban. A

    harcosok léptékével mérve több száz láb volt az átméröje. A magasba ívelö

falak, amik

    körülvették, teljesen simák voltak, s fénylö csíkok és panelek osztották

    egybevágó

    téglalapokra öket. A padló mértanilag hibátlan négyzetekböl állt, amiket

lüktetö

    fénnyel égö vonalak határoltak. A Harcosok hozzá voltak szokva fantasztikus

    környezetükhöz; nem sok figyelmet pazaroltak rá. Csak várakoztak éberen,

    korongjukat hüvelyk- és mutatóujjuk között egyensúlyozva. A Piros Harcos hirtelen megmozdult, s a lecsapó vipera fürgeségével dobott.

Pörgö

    korongja, mely saját, aranyló fénnyel izzott, süvítve hasította a levegöt az

    ellenfél felé.

    A másik megpróbált kitérni, és hárítani a támadást a saját fegyverével. ám a

Piros

    dobása gyors volt és ügyes. A Kéknek nem sikerült kivédenie, és a korong eltalálta.

    Elképesztö erövel szabadult fel a fegyverbe zárt energia, nekicsapta a Kék

Harcost a

    Játékmezönek. A korong piros fénye túlragyogta a Harcos kék izzását, s lassan

    elborította a fekvö alakot. A vesztes fél pillanatok alatt elhalványult, teste

szétbomlott,

    elektronikus zörejekké hullott szét.

    Mikor a folyamat befejezödött, a Kék Harcosnak nyoma sem maradt.

    Messze-messze a Játékmezötöl a fiú a lányhoz fordult; bosszantotta, hogy

    ilyen

könnyen legyözték.

-Játszunk még egyet?

    úgy érezte, most már kielemezte a lány technikáját, és ezúttal biztosan nyerni

    fog.

    A lány vállat vont; kedvelte a fiút, és szeretett incselkedni vele.

-Jó, ha van még egy negyeddollárosod.

    A pénzérme a játékautomatába került, ahol csatlakozott a többi millióhoz, amit

    a

    programok kerestek készítöiknek. Ezek a programok, meg a terep, ahol

játszódtak - az

    ezernyi helyen felállított játékautomaták - a legforradalmibb újítást jelentették a

    szórakoztatóipar világtörténetében.

    A gép oldalán az ENCOM cég márkajele díszlett, amit egyébként sokfelé lehetett

látni:

    a legkülönfélébb számítógépeken és elektronikus berendezéseken, gyárakon és

    kutatóközpontokon, felhökarcolókon és csekkfüzeteken. Az ENCOM volt az a

    gazdasági nagyhatalom, amely a számítógépes forradalom élére állt, s

nemzetközileg is

    vitathatatlanul vezetö szerepet játszott a mesterséges intelligencia kutatása

    terén.

    A Mezön idöközben már másik játék folyt. Leginkább talán a fallabdára emlékeztetett,

    ám a két ellenfél koncentrikus körök gyurujében állt, melyek a levegöben lebegtek, és

    ugyanolyan fénnyel izzottak, mint a Harcosok: az egyik kék volt, a másik piros.

    Mindkét Harcosnál energiacestus volt; hosszú, merökanál alakú kesztyu, ami a

    labda

    hajítására és elkapására szolgált. Fölöttük néhány méter széles, tükrözö

    felületu korong

    helyezkedett el: nem tartotta semmi, mégis egy helyben maradt.

    A kisebbik Harcos idegesen várt. Joggal feszengett, hiszen Kék volt, azaz

    programozó-

    hivö. Nem volt hajlandó megtagadni elkötelezettségét azok iránt a misztikus

lények

    iránt, akiket hajdan az egész Rendszer szolgált, ezért arra ítélték, hogy

    addig játsszon a

    Játékmezön, amíg el nem pusztul.

    Márpedig ez a pillanat ugyancsak közelinek tunt. A programozó-hivö idegesen

    toporogva várt. Eltökélte magát, hogy megtesz minden töle telhetöt; ez így is

van

    rendjén egy programnál. Csakhogy az ellenfele Sark volt, a Parancsnok Program.

    Vörös Sark, a legyözhetetlen; Sark, a magas, kegyetlen Harcos, aki olyan

régóta nem

    talált már legyözöre, hogy nem is tartotta számon diadalait. Sark volt a

    Rendszer

    nagyura, a Fövezérlö Program közvetlen alárendeltje. Sark feladata - és a

Fövezérlö

    Program elsödleges célja - az volt, hogy nyomtalanul eltöröljék a programozók

    iránti

    lojalitást.

    ádáz ábrázata elött bármelyik Harcos meghunyászkodna; minden vonásából kegyetlenség sütött. A programok a Rendszer valamennyi tartományában látták

Sark

    gyözelmeit, és jól ismerték a díszes, bordázott sisakot viselö alakot. Figyelemmel

    kísérték, ahogy kiírtja a Fövezérlö ellenségeit, és tudták, hogy vele

szembekerülni az

    arénában biztos halált jelent.

    A programozó-hivö egyik körgyuruje már eltunt, szétporladt egy korábbi labdaváltásnál. Most azonban ismét elhajította sziporkázó fényu labdáját. A

gyilkos

    ereju gócpontba surített energia fölfelé ívelt, lepattant a tükrözö felületröl, s a

    puskagolyó sebességével száguldott a várakozó Sark felé. Ekkor a vörös aurába

    burkolózó Parancsnok Program megmozdult; könnyed legyintéssel felfogta

cestusában

    a labdát. Arcát torz vicsor csúfította el, mintha azt kérdezné az ellenfelétöl, csak

    ennyire képes-e.

    Sark nekikészülödött, és dobott. A labda visszapattant a tükörröl. A Kék

látta, hogy ha

    el akarja kapni, át kell ugrania az üres térségen, ahol korábban a szétégetett

    energiagyuru húzódott - különben újabb körgyurut fog veszíteni. Nekifutásból

    rugaszkodott el.

    Csakhogy a programozó-hivö elszámította magát. Sark elöre tudta, hogyan fog

    reagálni a helyzetre, és erre építette a tervét. A Kéknek épp csak sikerült

átugrania a

    rést. Ahogy ott imbolygott a körgyuru legszélén, a labda telibe találta. A

    szerencsétlen

    programozó-hivö pillanatok alatt elektromos impulzusok miriádjává porladt.

    Sark nevetése hideg volt és kíméletlen. A tomboló ereju szenvedélynél, ami az

    ellenfelek legyözésekor fogta el, csak egy nagyszerubb érzést ismert. Gyöznie

kell,

    amilyen gyakran csak lehet; az ellenség porba tiprása bizonyította, hogy ö a

    Parancsnok Program, Sark. áramkörei vérvörös fénnyel felragyogtak, ahogy

Report this document

For any questions or suggestions please email
cust-service@docsford.com